A menyasszonytánc

   A régen oly gazdag körű lakodalmi táncok nagy része manapság már sokak számára ismeretlen, azonban közülük egynek biztosan köztudomású legalább a neve: ez a menyasszonytánc.

wedding_dance.jpg

   A 19. század második felében, elsősorban az alföldi területeken alakult ki ez a szokás azáltal, hogy összekapcsolták a lakodalmi ajándékgyűjtést a tánccal. Fontos pillanata ez az eseménynek, hiszen ekkor táncol utoljára lányként a menyasszony. Korábban jellemzők voltak a több napos lakodalmak, amelyekben az ünnepi lakomát megelőzően, délelőtt vagy délután került sor a menyasszonytáncra, jóval a fektetés és a kontyolás szertartása előtt. Ezek elmaradásával és a lakodalom időtartamának megrövidülésével együtt a menyasszonytánc időpontja is megváltozott: általában éjfél körül rendezik. A vőfély jelenti be kezdetét rigmussal vagy táncra hívó szavakkal, és általában a táncot is ő kezdi a menyasszonnyal. Néhány forduló után „Eladó a menyasszony!” kiáltással nyitja meg az általános részvételt. Ekkor a jelentkezők a násznagyok asztalán álló tányérba, kosárba vagy rostába (ezért nevezik rostatáncnak is) pénzt dobnak (rostapénz), vagy ajándékokat helyeznek az asztalra. Illik minden jelenlévőnek néhányat fordulnia a menyasszonnyal. Jelentős mozzanata a menyasszonytáncnak, hogy a menyasszony a vőlegény hozzátartozóival táncol, akik ezzel is kifejezik, hogy befogadták a családba. A vőlegény zárja a sort, aki vagy a legnagyobb összeget teszi le, vagy szimbolikusan váltja ki a menyasszonyt: krajcárral, cipóval, almával stb. Egy 19. századi leírás szerint ekkor az asztalnál ülők összeszámolják a pénzt, egy kis részt adnak belőle a vőfélynek, valamint a muzsikusoknak húrra, a többit pedig a menyasszony kapja. Gyakran a tánc végeztével veszik le a koszorút a menyasszony fejéről, ezzel jelképezve, hogy a menyasszony befejezte leányságát.

menyasszonytánc.jpg

   Maga a tánc csárdás, kísérőzenéjében találkozhatunk régi, szertartásos dalokkal és újabb, műzenei eredetű, gyors csárdásokkal is. Egyes helyeken ismert részlegesen tánc nélküli formája is: a soron következő táncos azért fizet, hogy a zene alatt a menyasszony pihenhessen. (Vőfély: „Tíz forintért ül a menyasszony!”) Ha nagy a násznép, előfordul, hogy több szakaszban bonyolítják le a táncot, és a szünetben át is öltöztetik a menyasszonyt menyecskeruhába (piros-fehér babos ruha és fejkendő). Néhol jellemző, hogy a tánc előtt vagy után feltűnik annak parodisztikus formája: férfi öltözik be menyasszonynak, és különböző vaskos jeleneteket is láthatunk. Több helyen vőlegénytánc is van, amelynek során a menyasszonnyal egyidejűleg a vőlegényt is megtáncoltatja a násznép.

   Napjainkban talán még fontosabb a menyasszonytánc gyakorlati funkciója, mint korábban: ennek keretében a lakodalom költségeinek egy része megtérül, illetve az ifjú pár életének megalapozását szolgálhatja.


Szerző: Császár Boglárka

Bejelentkezés

Azonosító: Jelszó:
Regisztráció Elfelejtett jelszó

Szolgáltatás kereső

Keresőszó:
Tevékenység kereső:
Megye szerinti szűrés:
Város szerinti kereső: